A kristályok milliárdjai, melyek fehér takaróként fedték be a tájat egy napon az átalakulás újabb fázisához érkeztek. A bolygó felszínét egyre hosszabb időre meleg, éltető sugárnyalábok árasztották el, minek hatására a fehér kristályok zsugorodni kezdtek, s végül apró vízcseppeké váltak.
Átalakulásuk a bolygó felszíne alatt hatalmas folyamatokat indított el. Az eddig szunnyadó életek ébredezni kezdtek. A hosszantartó mozdulatlanság után, most jóleső nyújtózkodásba kezdtek. Lassan nyújtóztak egyre feljebb és feljebb, míg elérték a legfelső réteget. Itt mintha megtorpantak volna egy pillanatra, de aztán a legbátrabb előbújt rejtekéből.
Egy pillanatra elvakította a ragyogó fényesség, ami nem csoda, hiszen hónapokon át sötétség vette körül. Most már gyors léptekben haladt előre, s a fény felé törve mind magasabbra nyújtotta karcsú testét. Zöld rejtekéből hosszú kocsány bújt elő, melynek végén fehér lepelszerű képződmények hullottak alá, bólogatva a szellő érintésére, így köszöntve az újonnan érkezőket. Amerre a szem ellátott egyre több kolónia kezdte meg életét üde zöld, fehér és sárga színbe borítva a tájat.
:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése